Söreinkről

Sörpincénkben és Sörkertünkben a világhírű cseh sörök széles választéka várja a vendégeinket. Igyekszünk nem a multinacionális cégek, hanem a kisebb regionális, vagy helyi cseh sörfőzdék kiváló termékeivel ismertetni meg az igényes sörfogyasztó társainkat.

De, hogy ne csupán az ízéről legyen fogalmuk, álljon itt egy-egy kis leírás a választékunkban szereplő sörök szülőhelyéről a Csehország, nem csak Prága elnevezésű netmagazin cikkei alapján:

 
Krakonoš


Krakonoš sörgyár - Trutnov
"A városi sörfőzés igen hosszú múltra tekinthet vissza, hiszen a jelenleg több mint 32 ezer lakosú Trutnov (régi német nevén Trautenau), mint királyi város elég korán, már 1260-ban megkapta a sörfőzés jogát. Ezt a polgári kiváltságot 1340-ben Luxemburgi János király megerősítette. A helyi sörgyártást a lakosok bőszen védték, és a város kapuin belülre nem engedték az idegen árut. Aki mégis megpróbált máshonnan származó sört is behozni, az bizony akár az életét is kockáztatta. A XVI. század közepén a városban 149 háznál főzték a sört, de később a főzőcskézés, a sok kis tűzveszélyt jelentő főzde számának csökkentése érdekében úgy döntöttek, hogy a tevékenységüket központosítják. Amikor 1571-ben kiépítették a vízellátást, ez a folyamat felgyorsult, olyannyira, hogy 1582-ben már csak két helyen készítették a település folyékony kenyerét. Egy évvel később ez a szám is megfeleződött, ugyanis a Trutnov életét történelme során 13 alkalommal is sújtó hatalmas tűzvészek egyike ismét lecsapott, és mindkét sörfőzde leégett. Két sörfőzde helyreállítására nem volt elég pénz és akarat, így csak a ma is működő sörgyár épült fel újból, a jelenlegi helyen.

A trutnovi sörhöz az árpamaláta mellett hagyományosan búzamalátát is felhasználtak, és a komlót helyben termesztették. A háborúk során az ellenséges haderők általában nem bántották a sörgyárat, viszont a sörkészletet gyakorta teljesen elkobozták. Hiába, ezekben az ínséges időkben a katonáknál igen nagy értéket jelentett a serital. A trutnovi sört 1756-ban, a hétéves háború során, majd 1866-ban a porosz csapatok lefoglalták, szomjasan hagyva a helybélieket. A XVIII. századtól kezdve ismét a helyi lakosok tulajdonában üzemelt a sörgyár és 1944-ig szép nyereséggel működött. Az idők során természetesen többször is erősen modernizálták a sörfőzést. 1900-ban bevezetették az áramot, és hűtőgépeket szereztek be. 1920-ban teljes rekonstrukciót hajtottak végre az üzemben. 1929-35 között újabb bővítésekre, fejlesztésekre került sor (a jelenleg is üzemelő főzőház, erjesztőterem, érlelőpincék megépítése). A szocialista-kommunista érában hosszú ideig nem történt semmi érdemleges fejlődés, sőt az 1969-ben leégett maláta tárolót sem építették fel újra. Az igények növekedése miatt azonban 80-as évek elején mégiscsak bővíteni kezdték a sörfőzdét. Nagyobb mennyiségű ser készítésére álltak át és ezzel együtt a palackozó részleg kapacitását is megnövelték. A trutnovi sörgyár külön nevezetessége, hogy anno, a kommunista időkben itt dolgozott a későbbi államelnök, a nemrég elhunyt Václav Havel is. Az utolsó modernizálásra a 90-es évek elején került sor, majd 1994-ben privatizálták az üzemet. A sörfőzde mai formájában ettől az évtől kezdve működik, Krakonoš Sörgyár néven. Hogy miért ez a név? És miért egy fodrászt-borbélyt sosem látott misztikus férfialak jelenti a sörgyár címer alakját?

Nos a válasz a következő: Krkonoše-hoz, azaz az Óriás-hegységhez (melynek ahogy említettük a lábánál terül el Trutnov) számos monda, mese kötődik. Mind közül a leghíresebb Krakonoš, a hegyi ember legendája. A mese szerint ez a hegyi szellem őrizte és őrzi a hegyeket, és akik jó szándékkal közelednek azokat megjutalmazza, akik viszont ártani akarnak azokat bizony keményen megbünteti. A Krakonoš figura gyakorlatilag azonos a lengyel Liczyrzepa vagy a német Rübezahl alakjával. De most nem kezdünk bele mese hősünk, a hegyek urának részletesebb bemutatásába, inkább térjünk vissza a trutnovi sörgyárhoz.

A gyár választéka ugyan nem túl széles, de megbízható, jó sörökből áll. Az éves termelés mintegy százezer hektoliter. A jelenlegi szortiment a következő öt sörből áll: világos tízes (světlé výčepní), barna tízes (tmavé výčepní), tizenegyes, és tizenkettes (světlý ležák), valamint tizennégyes speciál. A söröket csapolt (hordós) és üveges formában is árusítják. Hagyományosan minden karácsony és húsvét előtt különleges, ünnepi sört is főznek."

A teljes cikk itt olvasható!

Svyjani

"...sörünk névadója egy alig több mint 300 lakosú apró település a libereci körzetben, nem messze Turnov városától. A falucska története a XIV. századra nyúlik vissza, amikor a ciszterciták tettek szert a környékbeli birtokokra. A helyi sörfőzés első bizonyítékai 1564-re datálhatók. Ugyan Vartenberk-i Jaroslav csak egy évvel később szerezte meg Svijany-t, de kétségtelenül kedvére volt hogy pénzes ládáját a helyi sörfőzésből és kocsmák üzemeltetésből is megtámogassa. Ennek örömére egy kis reneszánsz erődítményt is felhúzott itt nyomban, amelyet az évszázadok során kis kastéllyá alakítottak át. Jaroslav 1602-ben bekövetkezett halála után a birtok (sörfőzdéstől) Jachym Ondrej Slik a hírneves Habsburg-ellenes lázadó tulajdonába került, aki a fehérhegyi csatát követő megtorlás egyik prominens áldozata lett. Prága fő terén (Staroměstské náměstí) tartott kivégzését követően ki másé is lett ez a birtok is, mint a híres-hírhedt Wallenstein-é, akiről már ideje lesz egyszer részletesebben is szólnunk. A Wallenstein-család egészen 1814-ig üzemeltette a birtokot, és persze a sörfőzdét is, melynek kapacitását az idők folyamán alaposan megnövelték. 1820-ban a sörgyár a Rohan családhoz került, egészen 1912-ig amikor Antonin Kratochvile lett az új tulajdonosa. A Kratochville család ezt követően - egészen 1939-ig - meg sem vált a sörforrástól. Nekik köszönhető a sörgyár folyamatos technikai fejlesztése. 1939-ben egy rövid időre a Rohan család vette vissza (nem kis nyomásgyakorlás révén) a sörfőzdét, de ez az időszak sem tartott soká.
 
A II. világháborút követően államosították a svijany-i üzemet is. A következő évtizedeket az Észak-cseh Sörgyárak tagjaként próbálta átvészelni, egészen az állami cég 1990-es felszámolásáig. Ekkor a sörfőzdét a Vratislavice nad Nisou-i Sörgyárak elnevezésű cég vette át, de csaknem a csőd szélére vitte. Szerencsére 1995-ben részvénytársasággá alakult át majd 1997-ben beolvadt a Prágai Sörgyárakba. Ezzel azonban a hanyatlásnak még nem volt vége. A Svijany volt a legkisebb és a legöregebb sörfőzde, így a brit többségi tulajdonú (Bass) részvénytársaságon belül jóformán a kutyát sem érdekelte. Már-már a bezárás határán táncolt, amikor az 1998-ban létrejött a Svijany Sörgyár Zrt. megvásárolta, és az új, ambiciózus tulajdonosok nekiálltak a gyár modernizációjához, a márka hírnevének helyreállításához, és persze ezzel egy időben az értékesítés felfuttatásához. Ez szerencsére, szerencsénkre olyannyira sikerült, hogy a Svijany ma már teljesen kilépett a helyi sör kategóriájából, és országszerte rábukkanhatunk erre az egyre népszerűbb „cseh remekre”. Az 1998. évi 43 ezer hektoliteres termelést időközben sikerült több mint 600 ezer literre felfuttatni, ami pestiesen szólva nem sámli.

Magáról a sörről mit is mondhatnánk. Az alap természetesen a saját kiváló minőségű kútvíz, komló Žatec környékéről, helybeli maláta; a módszer kipróbált, változatlan; a végeredmény kiváló. Nekünk, mint mezei sörélvezőknek ennyi elég is. Minden elismerésünk Ladislav Černý sörfőző mesternek, és František Horák sörgyári menedzsernek!

Svijany népszerűségét mi sem hirdeti jobban, mint a Rangers elnevezésű zenekar által komponált saját himnusz, amelynek a lényegre, „sörre törő” szövegének ismertetésétől eltekintetnénk. Az androidos telefonosok számára pedig még egy alkalmazást is készítettek, aminek segítségével bárhol az országban rá lehet bukkanni a Svijany-ra.

A sörgyár jelenlegi szortimentje a következő: Desítka (10%), Máz (11%), Fanda (szűretlen vágott – 11%), Rytíř (Lovag) (12 %), Kvasničák (szűretlen - 13 %), Kníže (Herceg) (13 %), Kněžna (Hercegnő) (barna - 13 %), Baron (15%), Fitness (3,2%), Vozka (alkoholmentes), Weizen (csapolt búza – 12%). A sörök pasztőrözetlenek!

A teljes cikk itt olvasható!

Bohemia Regent

Bohemia Regent - Třeboň
Třeboň, a Regent sör városa, ahol a megannyi szépség mellett Csehország egyik legrégebbi sörfőzdéjét is megtekinthetjük. A sörgyárat, amint azt a Bohemia Regent sörös címkéi is hirdetik anno 1379-ben alapították, és működésében ekkoriban az Ágoston-rendi szerzetesek vettek részt tevékenyen. A környék már sokszor említett hírneves uralkodócsaládja a Rosenberg (a sörcímke vörös rózsája is utal rájuk) 1482-ben vette át és kezdte rögvest bővíteni a gyárat, a kastély melletti új pincék megépítésével. A család ekkoriban 19 sörgyárat birtokolt így a nevük még sokszor kerül más serfőzdék esetében is említésre.

A sör márkaneve is ebből az időszakból eredeztethető, hiszen a nevezett Regent, alias Jelčany-i Jakub Krčín, Vilem Rosenberg nagyúr régense volt (1533 - 1604). Krčín nevéhez fűződik többek között a hatalmas dél-cseh tórendszer megtervezése, és megépíttetése. Személyéhez számos helyi monda, történet is kötődik, amire majd egy későbbi bejegyzésben kitérünk. Az idők során a jó sörre való igény tovább fokozódott (részben a halastavakon dolgozó szomjas munkás seregleteknek köszönhetően) és így 1522-ben újabb nagyszabású gyárbővítésre került sor. A XVI. század végén már évi 190 ezer litert produkáltak a szorgos sörfőzők, de a növekvő szomjúság kielégítésére az eredetileg a kastélyban üzemelő sörfőzde már nem volt képes.

Ezért 1706-ban a Schwarzenbergi Ferdinánd (1660-tól a Scharzenbergek Třeboň új birtokosai) egy másik, a korábbinál jóval nagyobb sörfőzdét kezdett el építeni, ami hat év múlva már készen is állt a sör előállítására. A Svinenska és a város déli (Novohradska) kapuja között épült új gyárnak részben a régi Rosenberg fegyvertár adott helyet. A sörgyár az 1800-as évektől kezdve egyre inkább prosperált és az évszázad végén nem kevesebb, mint öt millió liter sört állítottak elő évente (1886-87), no persze nem csak helyi fogyasztásra, hanem más országok lakosainak felvidítására is. A belga uralkodó az 1888-ik évi kiállításon még a legjobb söröknek járó díjjal is megjutalmazta. A sörgyár épületét a XIX. század második felében felújították, és ebben a formájában tekinthető meg a mai napig is. A XX. század elején a fejlődés folytatódott, az első világháború előtt a termelés már meghaladta a 10 millió litert, és az Osztrák-Magyar Monarchia teljes területén és sok más európai országban is kapható volt. 1905-től kezdve a třeboni sör már nemzetközi márkavédelmet is élvezett a Champagne-al, és Roquefort-tal egyetemben.

Azonban minden jónak (no persze rossznak is) vége lesz egyszer, és az évszázad további része már egyre kevesebb örömet tartogatott a Regent számára. A müncheni egyezmény, a gazdasági recesszió gyors hanyatlásba döntötte a sörgyárat is. Az ekkor még a Schwarzenbergek tulajdonában álló gyár termelése fokozatosan csökkent, majd a második világháború utolsó évében egy időre teljesen leállt. Ezt követően, mint minden sörgyárat a třeboňit is államosították, és a krumlovihoz hasonlóan ezt is beolvasztották a budějovicei Dél-csehországi Sörgyárak nevű vállalatba. A Regentet az Eggenberggel szemben azonban az ötvenes évek elején önálló sörvállalattá alakították át (társvállalat lett a Délcseh Sörgyárak trösztjében), és így működött egészen a rendszerváltásig. Az 1992. évi privatizáció azonban nem sokat segített, sőt inkább csak rontott a Regent sör helyzetén, hiszen az új tulajdonosai enyhén szólva elhanyagolták. A tulajdonosi belső viszályok miatt már az a rémálom is felsejlett, hogy több mint 600 év után szégyenszemre véget ér a Regent története. De szerencsére a 2000. év nagy és főképp pozitív változásokat hozott a sörgyár életében. A Bohemia Regent nevű részvénytársaságban a sörgyár új tulajdonosa a Stasek testvérpár lett, és azóta a fivérek igyekeztek nem csupán felfuttatni a sörfőzde termelését, de a hagyományos pivo féleségek megtartása mellett új termékeket is előállítani. Így például ma megkóstolhatjuk az egyedi ízű kender sört is, és 2010-ben Petr Vok név alatt kezdték el az új félbarna söröcske gyártását.


A Bohemia Regent sörgyár jelenlegi alap sörválasztéka a honlapjuk szerint a 3,9%-os, a 4,6%-os, az 5,0%-os (Premium), és 6,0%-os (Prezident) világos sörökből, az igazán finom 4,4%-os barna sörből, a már említett Petr Vok félbarnából és a 7,2%-os erős világos specialitásból (Kníže) áll.

A teljes cikk itt olvasható!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése